A rozmaring a magyarországi németek kedvelt és igen becsben tartott növénye. Az összetartozás és a hűség, az apró fehér rozmaringvirág pedig a tisztaság, az ártatlanság jelképe.

A rozmaring a sváb ember életviteléhez, ünnepeihez és hétköznapjaihoz szorosan hozzátartozott:

• Egyes vidékeken szentelt vízbe mártott rozmaringággal permetezték meg a gyermekágyas anyát és pólyás babáját, minden jót kívánva nekik.
• A jegyespár rozmaringággal a kezében járt vasárnaponként a templomba, ezzel hozták az emberek tudtára, hogy jegyben járnak.
• Az esküvő alkalmával a mennyasszony hajába vagy a koszorúba fonták rozmaring ágat, a vőlegénynek a kalapja köré varrták fel. A vendégsereg a menyasszony rokonaitól színes selyemszalagokkal díszített ágacskákat kaptak, melyet a templomba menetelkor mindenki a kezében tartott.
• Az ádventi ünnepkör névnapjait szokás volt piros almába szúrt szalaggal díszített rozmaringgal köszönteni.
• A német nemzetiségek lakta falvakban a "chriskindli" = betlehemezés kellékei között is megjelenik a rozmaring: például: azzal díszítik a pásztorok kalapjait, a lányok rozmaring csokorral díszített botot visznek, egyes szereplők fején rozmaring korona van, a nagy angyal egy almába tűzött apró masnikkal díszített rozmaring ágak visz, stb.
• A katonasághoz besorolt fiatalok a regruták is rozmaringággal díszítették kalapjukat.
• Az emberi lét végén a ravatalt, a koporsót és a fedelét is e növénnyel díszítették és a sírra is egy rozmaring bokrot ültettek.