A rozmaring

A fűszernövények nagy részéhez hasonlóan a rozmaring is a Földközi-tenger körüli európai és afrikai országokból származik. Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában, valamint Észak-Afrikában őshonos, ott még ma is vadon él.

Neve (Rosmarinus) őshazájára, a párás tengerpartra utal: marinum = tenger, ros = harmat - így a név jelentése a "tenger harmata".

A Kárpát-medencébe a rómaiak hozták, akik nemcsak Európában, de még a Brit-szigeteken is elterjesztették és népszerűsítették. Az ókori görögök gyógynövényként tisztelték, hitték, hogy serkenti az agyműködést, ezért a diákoknál mindig volt egy-egy rozmaring ágacska. A néphagyomány szerint, amikor Jézus anyja Egyiptomba menekült, egy rozmaring bokor előtt szőtte köntösét kék színű fonálból, s hogy ez ne legyen feltűnő, a bokor úgy védte Máriát, hogy addigi fehér virágai kékre színeződtek.

A rozmaring minden kolostorkertben megtalálható volt gyógynövényként, fűszernövényként egyre elterjedtebbé vált, és mint jelkép is egyre gyakrabban jelent meg.A XVII.- XVIII. század Európájában a legfontosabb halotti virág. Ophelia mondja Shakespeare Hamletjében: "Itt egy rozmaringszál az emlékezetre, kérlek édes rózsám, hogy jussak eszedbe." Sírjára később bukszust és rozmaringot ültettek. Ez a virág még a legszegényebb házakban is volt, így - főleg a német nyelvterületen - a gyászmenetekben a rozmaringot vittek a gyászolók a temetőbe. Az alföldi tanyavilágban még a legszegényebb családoknál is volt legalább egy cserép rozmaring, melyből a búboskemence tetejére szórtak pár levelet, hogy kellemes illatú legyen a lakás.

A rozmaring hazai története Árpád-házi Szent Erzsébetig nyúlik vissza: a leveléből készült az a XVII. és XVIII. században Európa - szerte népszerű illat - és gyógyszer, amely a "magyar királyné vize" (Aqua Regináé Hungáriáé) néven volt ismert. A XIX. századi nagy német természetgyógyász, Kneipp, a rozmaringot a legjelentősebb gyógynövények közé sorolta.

A rozmaringot nem jelentéktelen virága, hanem apró jó illatú levelei miatt kedvelik. A népi díszítőművészet fő ágának egyik fő elme. Az egyszerű formájú páros levél önálló motívumként, de kiegészítésként, levéldíszként is szerepelhet. A rozmaring képzőművészeti motívumként Közép - Európában a XVI. század után terjedt el, előtte is az élet minden területén, mint szimbólum jelen volt.

Például:

• A német nyelvterületen a XVI. század végéig rozmaringból fonták a menyasszony koszorúját.
• A magyar falvakban egy szál rozmaringot tűztek a lányok ruhájára, a menyasszony koszorújába is legalább egy ágat. A vőfély borosedényét rozmaringgal díszítették vagy a cserépkancsóra festették ezt a motívumot.
• A rozmaring tulajdonképpen magát a lányt jelenti: "Ha leszek-leszek menyasszony leszek, / Vőlegény mellett rozmaring leszek."
• "Rozmaringos"-nak nevez a nép minden halszálkás mintát: még a lányok haját is "rozmaringosra"-ra fonják.
• Egyes helyeken a fazekas a lánynak szánt vizeskorsóra rozmaring ágat festett és rozmaringot véstek a fiatal lánynak ajándékozott mángorlóra is. A reneszánsz eredetű művészetből, az úri hímzésből szinte teljesen hiányzik a rozmaringos motívum, Erdélyben ugyan megvan, de "fenyőágas", "csetenyés" a neve.

Könnyű bujtatással vagy a félfás szárak feltöltésével, dugványozásával szaporítani. A nyáron szedett 10-15 cm-es 3-4 rügyet tartalmazó hajtásvégek szabad földön is igen könnyen meggyökeresednek.