Sváb lakodalom Bácsbokodon

Mint mindenütt a világon, esküvő és lakodalom minden faluban van, ez ma is így van. Egy fiatal fiú és egy szép leány megszerették egymást, majd megbeszélték, hogy összeházasodnak.

A fiú a szüleivel elment a lányos házhoz lánykérőbe. A lány és szülei már készültek erre a napra: finom vacsorát főztek. A fiú elmondta, hogy feleségül szeretné venni a leányt. Kérőbe csak este mentek, hogy senki ne lássa őket.

A szülők megbeszélték, hogy melyik napon legyen a lakodalom.

Szeretnék még valamit ezzel kapcsolatban megemlíteni. Minden faluban voltak úgynevezett „kerítőnők”. Ezek feladata volt, hogy olyan fiatalokat „hozzanak össze”, akiknek szülei szerették volna az adott házasságot, de a fiatalok nem. Néha sikerült az „összeboronálás”, ilyenkor a kerítőnő mindig kapott valamit a szülőktől, például egy kövér libát vagy egy zsák kukoricát.

Egy napon a lány és a fiú, mindegyik a saját keresztapájával, amely később a házassági tanuja is lett, elmentek a községházára és a paphoz, hogy feliratkozzanak. Abban az időben nő nem lehetett házassági tanu. A templomban a fiatalok három egymást követő vasárnap lettek kihirdetve.

Ez idő alatt a szülők mindent előkészítettek, ami egy lakodalomhoz kell. Legelőször a kocsmát választották ki, a vőlegény pedig megrendelte a zenekart.

Bácsbokodon akkortájt négy kocsma volt, egy a németeknek, egy a magyaroknak, egy a bunyevácoknak és egy az iparosoknak. Minden nemzetiség a saját kocsmájában tartotta a lakodalmakat.

A menyasszony és a vőlegény esténként felkeresték a rokonokat, barátokat, szomszédokat és meghívták őket a lakodalmukba. Később a meghívókat nyomtattak, és azokat postán küldték el.

A lakodalom előtti utolsó vasárnapon, mind a menyasszonyos, mind a vőlegényes háznál összejöttek a legközelebbi női rokonok, hogy elkészítsék a lakodalmi húsleveshez a finom tésztát.  

A lakodalom előtt néhány nappal, egy délutánon a fiatal lányok is összegyűltek, hogy rozmaring ágakat díszítsenek fel színes (sárga, kék, piros ….) szalagokkal. Ilyen rozmaring ágakat kapott minden vendég lakodalom napján. A gyermekek rozmaring ágát egy almába szúrták.

A menyasszony a varrónőnél egy új ruhát, a vőlegény a szabónál egy öltönyt varratott.

A lakodalom előtt egy borjút vagy egy fiatal szarvasmarhát, egy - két disznót vágtak le. A vágásnál, amely két nappal az esküvő előtt volt, rokonok segédkeztek. A húst jéggel hűtötték.

A meghívottak családonként egy pár tyúkot hoztak és ezeket az állatokat a legközelebbi rokonok a kocsma udvarán vágták le. Mindkét családnál pálinkát, bort, szódavizet kínáltak a betérő vagy ott dolgozó rokonoknak.

Az esküvő napján a varrónő elment a menyasszonyhoz, megfésülte a haját és segített a menyasszonyt felöltöztetni. A varrónő tette a mennyasszony fejére a mirtuszkoszorút is, fátyol akkoriban még nem volt.

A menyasszony egy szép fekete selyemruhát viselt. Az első világháború után ez a ruha színes lett és már általában fátyol is tartozott hozzá, és csak sokkal később jelent meg a fehér menyasszonyi ruha.

A menyasszonyos házban, az egyik szobában bemutatták a menyasszony nászajándékait.

 A vőlegény a vendégeivel és a zenészeivel – amelyek egész úton marsot játszottak – elment a menyasszonyhoz, aki szépen felöltöztetve várta a vőlegényt a szobában. Ott a vőlegényt, a menyasszonyt megcsókolta, majd kimentek az udvarra, ahol egy fiatal lány egy szép beszéddel köszöntötte őket, majd elindult a lakodalmas menet. A menyasszony a menyasszonyvezetővel előre ment. Mögöttük haladt a vőlegény az esküvői tanujával, aztán a vendégek majd a szülők jöttek, a menetet pedig a zenészek zárták.

Az esküvői menet először a községházára ment, ahol a fiatal párt összeadták, majd a templomi esküvő következett.

Amikor a fiatal pár kijött a templomból, mindenki gratulált nekik. Innen a menet már a kocsmához ment, ahol a zenészek legelőször egy keringőt játszottak. Ezt a táncot csak a menyasszony és vőlegény táncolhatta, ez volt az úgynevezett menyasszony tánc.

A vendégeket kiflivel, fonott kaláccsal, borral és szódavízzel kínálták. Az uzsonna után mindenki táncolt.

A vacsora előtt a lányok átöltöztek. A szakács, vagy szakácsnő bejelentette, hogy kész a vacsora. Ilyenkor azok az emberek, akiket a lakodalomba nem hívtak meg, csak az esküvőre, hazamentek. Az asztalokat megterítették, a felszolgálók (a meghívott vendégek közül néhányan) fehér kötényt kötöttek, sorba álltak és bevitték az ételt. Az első tálat mindig az ifjú pár elé helyezték.

A lakodalmi ételsor a következő volt:

          Tyúkhúsleves tésztával

          Főtt hús szósszal (lakodalmi szósz vagy meggyszósz)

          Tyúk vagy borjúpaprikás salátával

          Sertéssült zellersalátával

          Tejberizs fahéjas cukorral megszórva befőttel

Később a tejberizs helyett süteményeket adtak, és a vendégek által hozott torták kerültek az asztalra. A főzésnél a szakácsnak a rokonok segítettek.

Ahol gazdag emberek voltak a lakodalmat tartó szülők, oda nem kellet sem tyúkot, sem süteményt vinni. Ez volt az úgynevezett szabad lakodalom.

Vacsora után éjfélig táncoltak, éjfélkor levágták a menyasszony koszorúját és egy főkötőt tettek a fejére. Ez a kereszt anya feladata volt. Egy fiatal lány egy szép búcsúbeszédet mondott. Ez után a menyasszony és a vőlegény átöltöztek, és mint fiatal házasok érkeztek vissza. A lányok is mind átöltöztek.

A szakács és a szakácsnő egy hatalmas főzőkanállal és egy nagy fazékkal körbesétáltak. A főzőkanállal megütögették a fazekat, a vendégek pedig a fazékba pénzt dobtak. Ezt a pénzt a muzsikusok kapták meg.

Reggel felé, amikor néhány vendég hazaindult, a zenészek egy szép dallal vagy egy marsal kísérték őket az ajtóig. Reggel pálinkát kínáltak, a szakács frissen főtt sertéspörköltet kínált a vendégeknek, majd mindenki zenekíséret mellett hazakísérte az ifjú párt. A szülők még maradtak, összepakoltak, általában dél volt, mire mindennel készen lettek.

Emlékezetem szerint 100 évvel ezelőtt ilyen volt egy sváb lakodalom Bokodon.

Volt úgynevezett háromnapos lakodalom is, de erről nem sok ismeretem van.

Voltak szegény emberek is a faluban, ők a lakodalmat a menyasszonyos ház udvarán egy sátorban tartották. Itt csak egy zenész, egy harmonikás játszott, de az ilyen lakodalom is mindig vidám volt.

A származás a házasodásnál is sokat számított, ügyeltek arra, hogy sváb a svábbal házasodjon, gazdag a gazdaggal.

A mi falunkban is volt szegény ember, akiknek kevés földjük, kis házuk volt, és napszámba jártak. A gazdag parasztoknak akár 250 – 300 hold földjük is volt.

Egy lakodalomban általában 50 –től 200 személy vett részt.

S mi volt a nászajándék?

A legközelebbi rokonok porcelán étkészletet, a többi meghívott edényt, asztalterítőt stb. hozott ajándékba. Ezeket két nappal a lakodalom napja előtt a menyasszonyhoz kellett elvinni.