Én Baján voltam katona a 20. gyalogezrednél. Majd ez a gyalogezred elkerült Zomborba. Minden évben be voltam vonulva, de amikor bejöttek az oroszok, abban az évben pont nem. 1943-ig minden évben katona voltam, de '43-ban nem. Majd jöttek a németek és besoroztak. Apám akkor már 60éves volt, de azt is besorozták. Én nem akartam a sorozásra elmenni. A M. Hanzi borbéllyal szervezkedtünk, voltunk már 18-20-an, hogy tüntetünk. Jártam körbe a faluban egy füzettel és aláírattam azokkal a németekkel, akik nem akartak sorozásra menni. Apám megtudta ezt valakitől és utánam jött biciklivel, és mondta, hogy "Mit képzelsz te, ha megtudják a németek, akkor eljönnek érted és elvisznek a fekete autójukkal és soha többet nem kerülsz haza!".
Akkor fogtam magam és lementem Zomborba az egységemhez és kértem, hogy küldjenek nekem SAS-behívót, hogy ne kelljen sorozásra mennem. Nem akartam német katona lenni. Akkor azt mondta nekem a százados, hogy azt nem lehet, mert SAS-behívót csak mozgósításkor lehet küldeni. Azt is mondta, hogy önként jelentkezzek Szovjetunió elleni harcra, akkor nem kell német sorozásra mennem. Mondta, hogy ne féljek, engem nem küldenek ki a frontra. Akkor jött egy őrnagy és azt mondta, hogy nem kell neked bejönni, mert a németek, ha rendelet szerint járnak el, akkor küldenek az alakulatomhoz egy kikérő levelet, és akkor ők nem fognak kiadni, mert én nélkülözhetetlen vagyok. Én voltam a pótzászlóalj patkolómestere. Én a gyalogsági századhoz tartoztam, ott volt géppuska század, voltak tiszti hátaslovak, málhás állatok. Volt 80-82 db ló, és a kocsikat is rendben kellett tartani.
Akkor hazajöttem Zomborból és elmentem arra a bizonyos sorozásra. Az iskolaudvarban volt egy asztal és ott történt a sorozás. Az asztalnál ült a Schmidt és az Anti. Odamentem az Antihoz, akivel jó barátok voltunk. Láttam, aki kijött a sorozásról, azt kipipálták. Volt náluk egy névjegyzék. Mondom neki, hogy "Keresd ki a nevem és pipázd ki, akkor én már mehetek is haza." És az Anti kereste is a nevemet, miközben a Schmidt beszélgetett valakivel. Majd észrevette, hogy mi történik, és rászólt az Antira, hogy "Mit csinálsz? Előbb menjen be sorozásra, majd utána lehet kipipálni!" Szóval be kellett mennem. Az Anti magyar gyerek volt, a Schmidt sváb. Az Anti (talán a Schmidt is), mint tisztviselő (a községházán dolgozott) és így került a sorozásra. A lényeg az, hogy elmentem a sorozásra, de nem hívtak be. Valószínűleg elküldték a németek a kikérőt, de az egységem nem engedett el.