1.
Némelyik
cím
felszólító vagy óhajtó módja a radikális
„megoldás" igényéről árulkodik:
- „A
svábság egy batyuval jött ide, egy
batyuval is menjen" (Szabad Szó,
1945. április 10.);
- „Ki kell telepíteni a hazai svábságot!" (Kis Újság, 1945. április
18.);
- „Ki a volksbundista svábokkal" (Szabad Nép, 1945. május 5.);
- „Menjenek!" (Dunántúli Népszava, 1945. augusztus 12.);
- „Gyökeres megoldást követelünk a sváb kérdésben"
(Szabad Nép, 1945. november 22.);
- „A volksbundisták kitelepítése a legsürgősebb megoldást követeli."
(Új
Dunántúl, 1947. március 6.);
- „A sváboknak menni kell!" (Szabad Nép, 1947. július 20.).
A kérdéseket tartalmazó címeket töprengés és kételkedés, esetenként bizonytalanság
lengi át:
- „Kik a
német származásúak?" (Új
Dunántúl, 1944. december 31.);
- „Mi lesz a svábokkal?" (Szabad Nép, 1945. május 10.);
- „Ki vigyáz a svábok itt hagyott vagyonára?" (Magyar Nemzet, 1946.
február 6.)
2.
Mértéktartásról
és tényszerűségről tanúskodnak azok a cikkek, amelyek a hazai németség
munkakultúráját és munkabírását méltatták:
„el
kell
ismerni, hogy a svábság törhetetlen akarattal és minden elismerést
megérdemlő
szorgalommal dolgozott, termelt, kicsikarta a földből mindazt, amit az
adott
körülmények között egyáltalán előteremteni lehetett."
Ezen
elismerő szavak azonban nem önmagukban, hanem a telepesek
vonatkozásában
jutottak kifejezésre:
„Ez a
szorgalom legyen mintakép minden telepesnek, bárhonnan jött is."
(Dunántúli Népszava, 1945. szeptember 16.).
3.
Beszámoltak
az
újságok arról, hogy a német nemzetiségű lakosság hogyan fogadta a
kitelepítés
és a belső telepítés hírét: az
indulatoktól sem mentes ellenállási kísérletektől a kényszerű
beletörődésig.
-
„Ártalmatlanná tették a budaőrsi sváb
zendülés vezéreit" (Szabad Nép, 1945. július 28.);
- „Sváb kézigránát robbant Hajós község magyar telepesei között"
(Szabad
Nép, 1945. augusztus 24.);
- „Sváb lázadás egy baranyai faluban, revolveres tüntetés a rendőrök
ellen"
(Szabad Nép, 1945. november 10.);
- „Fegyverrel, fokossal, fejszével harcol a svábság a magyar telepesek
ellen" (Szabad Nép, 1945. november 11.).
4.
A
szülőföldről
való kitelepítés szomorú
tudomásulvételéről több újság is írt:
-
„Az
első transzportnál történtek nehézségek, mert a lakosság nem hitte el a
kitelepítést. A második vonatra azonban már önként mentek az emberek.
Ez a
lakosság mély vallásosságával magyarázható." (Magyar Nemzet, 1946. január 27.).
- „Általában megértő a hangulat, a
távozók beletörődtek a sorsukba. A vagonokat felvirágozzák, feldíszítik
piros-fehér-zöld színekkel és zöld gallyakkal. Mindössze egy kocsi
falán
buggyant kréta-végre a keserűség: „Itt születtem, itt nőttem fel,
kidobtak egy
batyuval.' A vagon utasai maguk törlik le a felírást." (Viharsarok,
1946. április 27.).
A vagon oldaláról letörölhető volt a felírás,
de a
magyarországi német nemzetiségű lakosság kollektív kitelepítése XX.
századi
történelmünk kitörölhetetlen ténye maradt...