Schádt György élete

1911. június 10-én született Bácsbokodon. Édesapját Schádt Józsefnek, édesanyját Szommer Máriának hívták. Elemi iskolai tanulmányait szülõfalujában végezte. A szüleitõl megtanult földmûveléssel foglalkozni. 1930. október 6-án feleségül vette Uhercsák Katalint. 15 évig a Petõfi utcában laktak. Egy gyermekük született, Mária, 1932. június 3-án. Egy téli esetén egy ismerõs zörgetett be. Kérte az apát, hogy saját érdekében menjen át Csávolyra az édesanyjához. A figyelmeztés ellenére nem tett eleget a kérésnek, mert nem tartotta magát semmiben vétkesnek, így nem akart bujkálni. A barát jóslata beteljesült, mert 1945. január 27-én éjszaka a családfõt több társával együtt jogtalanul - csak azért, mert német nevû volt - elhurcolták. Egy orosz és egy magyar rendfenntartó jött értük. Feleségével együtt a községházára vitték, Katalint azonban rövid faggatás után hazaengedték. De a családapának maradnia kellett. Az összegyûjtött embereket Kiskunhalas irányába vitték.

Felesége néhány asszonytársával együtt utánuk indult. Egy kérvényt vitt magával, miszerint férjét alaptalanul hurcolták el, ezért engedjék haza. A próbálkozás azonban eredménytelen volt. György a kényszermunkások sorsára jutott. Az elhurcoltak útvonala: Bácsbokod - Csávoly - Kiskunhalas (idáig lovasszánnal a hó miatt, innentõl vagonokkal) - Ukrajna. A kényszermunkát Lisicansk járás Proletárszk község Melnyiko lágerben végezte.

A lágerben töltött idõrõl rabtársaitól értesültünk. Akik bányában dolgoztak, azoknak rendkívül nehéz munkájuk és sorsuk volt. A szûkös élelemadag szervezetüket megviselte, nagy mértékben legyengültek. Ilyen keserves körülmények között telt el két év. Ekkor György a teljes legyenglés állapotába jutott. Ágynak esett, munkaképtelen lett, így a betegek közé került. Szervezete napról napra gyengült, a betegség kerítette hatalmába. Lázas állapotba jutott, rendkívüli szomj gyötörte. Társainak tovább kellett folytatni a munkát. Õ minden erejét összeszedve a vizes edényért nyúlt, és ivott. A fertõzött víz tovább rontott állapotán.Számára a hazajövetel szóba sem jöhetett, pedig már okmány volt róla, hoy a következõ transzporttal hazaindulhat.

A reményvesztettség és a rossz állapot következtében 1947. május 31-én tífuszban elhunyt.

Társai a lágerhez közel tömegsírt ástak, és a többiekkel együtt elhantolták. Egy vele együtt dolgozó bácsborsódi tanyán élõ lakos hozta hírül halálát. Ezt követõen a hatóságok is holttá nyilvánították.

Schádt György ártatlanságát bizonyító orosz nyelvű kérvény

Schádt György holtányilvánításáról szóló végzés

A végzés hátoldala borítékként címezve

Schádt Györgyné a belügyminiszter közbenjárását kéri férje ügyében